A Pitypang Tanyán jó fej állatokat tartunk. Mindegyik egyéniség, akinek megéreznénk a hiányát, ha nem lenne velünk. Jól megférnek, hisze hely és ennivaló van bőven. Éppen ezért gyakran születnek meglepő barátságok. Az anyuja nélkül maradt kisbirka például egy tacskó társa lesz. A mi feladatunk hogy észre vegyük és segítsük ezeket a kapcsolódásokat. A tanya napokon és a táborban egy kis időre mindenki része lesz ennek a folyamatnak. Amikor akadály-pályát állítunk, és a természetes lókiképzés alapjaival ismertetjük meg a gyermekeket, arra építünk hogy ezek a lovak készek az előttük lépegető gyermekhez kapcsolódni.
A kiscica egy dorombológép. Nagyon kedves és ragaszkodó, temérdek ráérő idejében a "boszi" ölében szunyókál.
Ő a tanya szeme fénye,! "Gyere Soma" - és ő rohan apró lábain, mert tudja, hogy finomság vagy simogatás várja. Mazsolával, a fekete tacsival nagy spanok!
Hatalmas termete ellenére birka türelemmel tűri, hogy ugráljanak rajta. Mindenki kedvence, és csodaszép!
Ahogy a mesében az őzgida, Bambi kedves és szende. Türelmes és ragaszkodó. Pedig ég ég benne a tűz, hisz fiatal és quarter. De pontosan tudja, hogy mikor lehet teljes gőzzel vágtázni, és mikor kell megállni csendben, nyugodtan. Ő a gyerekek kedvence, két ujjal elvezeti bárki.
...
Aki egyáltalán nem malac, hanem egy foltos kisnyuszi! Egyedül született, éppen ezért nagyon sokat foglalkozunk vele. Mivel sokat van kézben, már egészen kicsi kortától azt tanulja hogy az ember a nyuszicsapat része, nem kell tőle félni.